A repulout Moszkvaig rendben zajlott. Akkora talcan kulon muveszet volt elfogyasztani azt a sok kis darabba csomagolt kajat, amit adtak, mint amekkora rendelkezesre allt. Azonban ebben is lehet fejlodni! Sajnos az ar nem tartalmazta a szeszesitalokat, 3 Eurot pedig nem voltam hajlando fizetni erte, igy maradt a kola es a 2 dl kave. Meg a koszos, kisse igenytelen belso ter. Nem sok hianyzott a graffitikhoz a gep oldalan. A mellettem ulokkel meg kicsit a nemetet is gyakorolhattam egy-ket szo erejeig. A foldeteres vegen nehanyan meg meg is tapsoltak a pilotat.

A varakozas eleg esemenytelenul telt. Probaltam lefotozni a repteren tevekenykedo ket erdekesebb jarmuvet: a regi piros traktort, ami a poggyaszokat szallitotta, es a regi kombi ladat. Majd egyszer, ha menni fog a net a laptopon is, mutatok kepeket roluk. Ezen kivul megtanultam az urdu szamokat, amikrol par oraval kesobb megtudtam, hogy nem is egeszen azokat hasznaljak. A net pedig csak a VIP szamara volt elerheto. Egyebkent ez a Sheremetyevo 2. terminal egyaltalan nem volt veszes, hasonlo szinvonalu, mint Ferihegy, csak joval nagyobb. Na jo, az atvizsgalas soran nem allt mindenki mellett egy ember, hanem mindig betereltek egy csoportot a teruletre, aztan figyelve a tobbieket mindenki kipakolta a talcakra a femtargyait, cipoje helyett kek zacsit huzott, majd a atsetalt a kapun.

Aztan kovetkezett a negy oras ut Bejrutba. Szokasos muveszkedes a sok kicsi csomag kajaval a talcan, meghozza ugy, hogy kozben az italomat se verjem le, de a csomagolas is ott maradjon, viszont ne logjon bele a mustarba, mert osszeken mindent... Uhh! meleg a vacsi fem csomagolasa! Egy kis hal es hejjaban sult burgonya tekintheto a fott etelnek. Egy kis soval es borssal elmegy, de semmi tobb. Ja, es a teahoz sem adnak tejszint. De legalabb a gep sokkal tisztabb, szebb, ujabb volt. Es az ejszakai repules elonye: latni felulrol a varosok fenyeit, sok kis pislakolo lampat. Ez a leszallashoz kozeledve erte el a csucspontjat, mikor a Foldkozi-tenger felett repulve az ablakombol vegignezhettem az egesz tengerpartot es a meg ejjel is elenk Bejrut gyonyoru csillogasat. A repulogep sullyedt, alattunk csak tengert lattam, es csak sullyedt, ment leljebb es leljebb... Ember! En nem latom, hogy mi van elottunk, de alattunk csak viz! Hova viszel minket? Aztan a kerekek talajt ertek, es mar minden rendben volt.

A vizumot viszonylag hamar megkaptam ingyenesen, a csomagot mar annal kevesbe sikerult gordulekenyen megtalalnom, de az erkezoket varo tomegben ott allt egy holgy egy taxitarsasagtol kezeben fogva egy papirt: Mr. Tuzogep (majdnem igy.) Kitoltuk a kiskocsival a csomagomat a melygarazsba, ahol megcsapott a hoseg. Az uj es kenyelmes francia autoban azonban lehult a levego, es bamulhattam az ablakbol a varos forgatagat, kaotikusnak tuno kozlekedeset, hihetetlenul lerobbant jarganyait az ujak mellett, mig meg nem erkeztunk az egyetem bejaratahoz, ahol a katonak szivejesen udvozoltek, majd a terepjarojukkal elvittek a kollegiumhoz. A 4. szinten talaltak nekem szobat, ahol ejjeli ketto orakor sikerult felebreszteni gorog szobatarsamat, Dimitrist.