Eljött az idő, hogy bezárjam végre a blogot. Már rég hazaérkeztem, nem tudok új dolgokat mesélni, így igazán megszűnik a funkciója az oldalnak. Mármint ilyen szempontból. Azonban az eddigi bejegyzések természetesen megmaradnak, remélem van köztük néhány hasznos információ azok számára is, akik készülnek kiutazni. Ha bármi kérdés merül fel ezzel kapcsolatban, kommentben lehet feltenni. Ezekről kapok értesítést, így hamar tudok reagálni, remélem, hogy tudok segíteni majd. 

Írtam egy cikket a Győrszentiváni Krónika c. újságba, ezt még bevágom ide, összefoglalásnak jó. 

Viszlát Libanon!

Két hónap Libanonban

Az idei nyaramat egy különleges országban a Közel-Keleten, Libanonban töltöttem. A Földközi-tenger partján fekvő országot Izrael határolja délről, másik szomszédja pedig Szíria. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen – ahol idén szereztem meg a gépészmérnöki diplomát és jelenleg a mesterképzésre járok - működő mérnökhallgatói szervezet, az IAESTE szervezésének és segítségének köszönhetően pályáztam és nyertem el ezt a helyet, ahol gépészmérnök gyakornokként dolgoztam. A munkahelyem a Bejrúti Amerikai Egyetememen volt, ami talán az egyetlen igazán zöld pontja a fővárosnak, és azon kevés egyetemek közé tartozik, amik saját tengerparttal rendelkeznek.

Az országot az utóbbi évtizedekben a történelem viharai tépázták meg. 1973-tól kezdve egy több mint 15 éves polgárháború vette kezdetét, valamint 2006-ban Izraellel is harcban állt. A vallási sokszínűség (síita, szunnita, drúz, maronita katolikus, görög ortodox, stb.) könnyű lehetőséget ad és adott a megkülönböztetésre, mely véres harcokat jelentett a polgárháború alatt és után is. Kint létem során nem voltak atrocitások, csupán szokás szerint a déli szomszéd politikusai folytattak szócsatákat velük.

Az ország a turizmusból él, ugyanis a területet az utóbbi néhány ezer évben több mint tizenöt nép tartotta uralma alatt, így rengeteg kultúra nyomaira lelhet a látogató; Bejrút pedig nyáron az a város, ahová sokan csak szórakozni jönnek, ugyanis a világ egyik legbulizósabb központja, ahol számos külföldi sztár képviselteti magát. Bár arab országról van szó, itt nincs olaj, nincs többnejűség, csak külföldiek hordanak csadort és a muzulmánok mellett körülbelül 39% keresztény él. Egy átjáró a keleti és nyugati kultúra között.

A világ minden tájáról érkeztek mérnök gyakornokok ide, többek között Indiából, Mexikóból, Kolumbiából, Tunéziából, Angliából, vagy akár említhetem a szomszédos Szlovákiát is. A közös nyelv az angol volt. A hétköznapi munka után új barátaimmal fedeztük fel az országot, így eljutottunk Bibloszba, ahol a legrégebbi ismert ábécét, az arab, a cirill, és a latin betűk ősét jegyezték le, Türoszba, aminek vidékét a Kánaán helyéül nevez meg a Biblia, Baalbekbe, ahol a Jupiter templom 20 méter magas oszlopait is láthattuk a sivatag szélén helyezkedő városban. Egy izgalmas út során, miután a szíriai határon a buszunk otthagyott minket a sivatagban, míg a vízumunkra vártunk, eljutottunk Damaszkuszba, ahol Pál apostol megtérése történt, és egy igazi keleti várost fedezhettünk fel tele a kelet kincseivel, fűszereivel, édességeivel. Mindez ráadásul a Ramadán első napján volt, így különleges időpontban vehettük szemügyre a környéket és a napnyugta után ünneplő embereket. Végig sétáltunk a két kilométer hosszú régi szukon (keleti piac-féle bazárokkal) is, aminek hangulatát, a fűszerek illatát nem lehet egy modern bevásárlóközpontban való sétához hasonlítani.

Ez az utazás nagyon sokat adott nekem. Egyedül, egy teljesen új világba csöppentem, ahol senki sem beszélte a nyelvemet, a kenyér lepényszerű pita volt, szinte minden étel különbözött az itthoniaktól. Egy olyan világba, ahol másként gondolkoznak, másként látják az európaiakat, végtelenül vendégszeretőek, és a viharos történelmük ellenére az emberek láthatóan élni akarnak, a szórakozást jóval magasabb szinten űzik, mint bárhol a világon. Egy olyan világba, ahol arabok vesznek körül és ez nem ad okot a félelemre, ahol új barátokat szerezhettem és minden nap láthattam a tengert, a pálmafákat. Egy olyan világba, amit elfelejteni soha sem fogok.