Négy óra alvás után máris talpon voltunk öten, mert szombatra sikerült megszerveznem egy utat Byblosba, vagy ahogy ma hívják: Jbeil. 11-kor beültünk egy taxiba, szokás szerint többen, mint ahány hely volt, majd service-t kiáltva elfuvaroztattuk magunkat a Charles Heron Bus Station-re. Ott a busz szinte csak ránk várt, és 37 km megtétele után kiszállhattunk célállomásunkon. Az autópályán a nagy forgalom miatt lassan haladtunk, így volt időm megfigyelni a tájat, ami nem volt túl változatos. A házak sora sehol sem szakadt meg, teljesen összeérnek a települések, és az épületek mindenhol ugyanolyanok. Ez a látvány nem nyújt túl sok változatosságot, sőt, egy kicsit unalmas is. Nem úgy Byblos történelmi városrésze! A több száz éves piac keskeny kis útja, a régi városkapu, a mecset és a 12. századi keresztes kastély mind-mind lenyűgöző látványt nyújtanak. Főleg, ha belegondol az ember abba, hogy több mint 7000 éves, azóta is folyamatosan lakott városban (ebben rekorder) hagyhatja lábnyomát, ahol a történelem nagy népei jártak előtte. Ugyanis a várost senki sem tudta huzamosabb ideig irányítása alatt tartani, mert mindig jött egy másik sereg, aki átvette a hatalmat. Az összesen 18 megszálló közül a legjelentősebbek: föníciaiak, görögök, rómaiak, perzsák, keresztesek és arabok. Így rétegesen mindegyik kultúrának megtalálhatóak a nyomai, vannak például római oszlopok, egy kis színház, utak és kikötő. A kastélyban egy múzeum is ki van alakítva, ahol többek között primitív szerszámok, edények találhatók meg, valamint az abc őse, amit a föníciaiaknak köszönhetünk. Ebből alakultak ki az arab, a görög és a latin karakterek is.

 

 

A városnézés után, jó turistaként, hajókáztunk is egyet a tengeren. Üres gyomromat nem tudta felkavarni a hullámok miatt fel-le mozgó hajó, viszont megtaláltuk a Rausheh szikla kistestvérét. Utána a tengerparton és a vízben töltöttünk egy kevés időt, majd megcsodáltuk a naplementét is. Igen, azt hiszem ez a tengernél a legszebb. Viszont már éhesek voltunk, ezért a műsor vége után hamar egy étteremben kötöttünk ki, ahol grillezett húsokkal, zöldségekkel, humusszal és arab kenyérrel pakoltuk tele gyomrainkat. (Mindenki a sajátját.)

 

A híres Byblos fesztivál nagyon magas színvonalú előadásokkal és koncertekkel, valamint $40-$100-os belépővel várt minket is, ezért az OFF Byblos fesztivál ingyenes utcai koncertjén kötöttünk ki inkább. A zenész, Jihad, egyedül lépett a színpadra a gyenge előzenekar után, majd bemelegítésként klasszikus gitárján virtuózkodott. Aztán elindult CD-ről az ócska tuc-tuc háttérzene, amire híres slágerek ócska feldolgozásait játszotta, kiidegelve ezzel minket. Ezért éjfélkor taxit hívtunk, hogy ugyan, vigyen már haza minket. Anyósülésen ülve az út felejthetetlen marad számomra egy ideig. Kissé veszélyesen vezetett a tag a pályán: előzés balról-jobbról olyan távolságokkal, amit az ember parkoláskor szokott hagyni, mindezt 100-110 km/h-s sebességnél. A szombat éjszakai dugóban (!) nem a legbiztonságosabb autóversenyzőnek képzelni magunkat. Pedig ő egy hivatalos, jó nevű taxi társaság sofőrje volt, nem ezt vártuk tőle.