Múlt vasárnap  szokásos volt az idő: tiszta kék ég, hőség, ami nem perzsel és egy kis szél. Így délután fogtuk magunkat és eltaxiztunk Corall Beachig. Ez egy nagyon igényes strand a tengerparton, két medencével, mindenkinek járó napozóággyal és friss törülközővel, valamint LL33000-es belépővel. Mivel az áramlatok szennyezett vizet sodortak a part közelébe, a szél miatt pedig veszélyes hullámok fodrozták a tengert, ezért a tisztára klórozott természetes vízű medencében úszkáltunk, majd süttettük fáradt tagjainkat a napon. Aztán este az egyetemen megrendezett libanoni énekesnő, Magida El Roumi koncertjét hallgattuk meg, aki az ország második számú énekesnője. A számai történelmi és hazafias jellegűek voltak a táncra perdülő közönség nagy örömére. 

Származási hely: 0706 Rawcheh at night

Másnap ötletet merítve a wikitravelről kitaláltam, hogy el kellene sétálni Bejrút természeti jelképeként szolgáló Raushahhoz/Rawchehhoz. Ez a tengerparthoz közel a vízben álló két hatalmas sziklának a neve, melyek közül az egyiknek lyukat mosott az aljába a tenger, így egy kicsit kapu alakúra formálva azt. Dims kapható volt a sétára, így hétfő este sötétedés után felkerestük a helyet, mely lenyűgöző látványt nyújtott a város fényében. Az autók zaja keveredett a tenger morajlásával, a járdán pedig meglepően sok ember töltötte idejét vízipipázással, sétálgatással, én pedig a korláton átmászva kerestem fix helyet az éjjeli fényképezéshez. A főnököm mesélte, hogy kiváló hely a szuicid hajlamúaknak...

Szerdán Dimsszel lecsót ettünk, hála nekem, tegnap pedig a munkahelyen és a barátok közt osztogattam a jó kis hazai, fűszeres kolbászt. Sajnos a főnököm egyálatalán nem eszik kolbászt és a bandából hárman is a vallásukra hivatkozva nem kóstolták meg a sertéshúsból készült remeket, de legalább az európaiaknak ízlett. A Pilóta keksz sikert aratott, így lassan kifogyok az ajándékként hozott hazai termékekből.

A legutóbbi bejegyzés óta megtettem azokat a dolgokat, amiket mindenképpen ki akartam próbálni itt: ittam friss mentalevelekből és filteres (pf) fekete teából készült főzetet, ami egyrészt nagyon finom volt, másrészt állítólag elég népszerű ezen a területen, (bár még nem láttam egy embert sem teázni itt,) szívtam hozzá mentás vízipipát, miközben figyeltem az elkészítési technikát, valamint csütörtök este zárás előtt kényelmesen lesétáltam az AUB beachre megmártózni a nagyon kellemes tengervízben. Fadel elmagyarázta, hogy a vízipipát 'argile'-nek hívják, a shisha kifejezést egyiptomban használják, és szokás szerint illegális bódítószert is kevernek a dohányba, ezért nyilvános helyen ne kérjem, mert furcsán fognak nézni rám, és még ki sem szolgálnak. 

Származási hely: 0708 Cafe at Beirut

Hétköznaponként este be szoktunk ülni a többiekkel egy italra a közeli Hamra valamelyik kocsmájába, ezért éjjel egynél korábban nem nagyon fekszek. Így lassacskán kezdem növelni a napi kávéadagomat egy egészre, ami nem sok, de azért kipihenten mégis csak jobb lenne. A fizetést beosztva napi $10-11 jut nekem, ami nagyon spórolósan elég a napi kajára, bevásárlásra, esti italra, de amint étterem, buli, vagy utazás jön szóba, máris többnapi költőpénz folyik el. A költségvetésem már most is deficites, így valszeg nem lesz elég a munkámért kapott pénz az itteni napjaimra, tehát pénzügyi részét tekintve tuti ráfizetés az egész. De legalább végre megvan az egyetemi igazolványom (a kérvényt személyesen vittem át az egyik épületből a másikba, nehogy megint elveszítsék), és végre sikerült szerezni egy hűtőt is a szobába, ami már hiányzott, viszont most még kevesebb a hely a szobában.