Nagy volt a forróság aznap, de a vizet folyamatosan pumpálták belénk, és az ár tartalmazta az ebédet is, így könnyen átvészeltük a túrát, de este a kimerültség és a rákvörösre égett karom hamar ágyba küldtek. Szerencsére mostanra már jobban vagyok. Az odakozmált karom kezd bebarnulni és már kevésbé érzékeny, és a tegnapi gyomorbántalmam is megszűnni látszik. Talán jobb, hogy tegnap nem ettem abból a vega kajából… ugyanis Mel elhívott minket a By The Way-be, ahol második libanoni estémet töltöttem a többiekkel, mert egy barátja főzött kb. 8 féle nagyon gusztusosan kinéző és a többiek szerint finom, húsmentes ételt. A tányért $10-ért lehetett megpakolni, de én nem kockáztattam a gyomrommal, pedig eddig ez a kaja nézett ki a legjobban… csak mert kihagytam?

Aztán 10 óra felé egy öt tagú ütős együttes töltötte be zenével a kis helyet nyolc hangszerrel. Volt bongó, djembe, pergő, meg pár, számomra ismeretlen ütnivaló, melyeket a dobosok hol gyorsabban, hol lassabban, egyszer 4/4-ben, másszor ¾-ben verve profi módon megszólaltatva vitték közelebb néhány tagját a közönségnek az átszellemült tánchoz, míg másokat a csend fokozottabb értékeléséhez. A vézna szakács fanatikus vegának öltözve (?) bő, többszázéves népi viseletben hamar táncra perdült, majd próbált – sikeresen – bevinni egy hölgyet a mozgásba. Ő maga elég idiótán mozgott, de biztosan élvezte. Aztán csatlakozott még egy férfi is, aki inkább népi tánchoz hasonló lépéseket lejtett, majd ő is próbált magának táncpartnert szerezni. A kiszemelt hölgy ellenállást tanúsított, így próbálta kicsit erősebben húzva felállítani a székről, erre a szakács megfogta a kezét, hogy hagyja békén, ha nem akar táncizni. Aztán gondolt egyet az ételek készítője, és odament egy asztalhoz, mindent arrébbpakolt róla, majd az ott ülő hölgyet felkérte egy táncra az asztalon. Sikerrel! De az egész mutatvány nem tartott tovább egy percnél, a nő nem akarta folytatni, így visszaült a helyére. Így a mezítlábas főzőmester az asztalon guggolva megpróbálta felráncigálni kezénél fogva korábbi partnerét, mert neki mégiscsak lehet, hisz ő a főnök, ő megtehet bármit, táncolhat idiótán, másokat leállíthat, egyeseket táncra kérhet, esetleg erőszakolhat, mert ő a mester, a főnök, a mindenható, neki mindig igaza van, meg egyébként is: ő a mezítlábas főzőmester. Pfaj, tipikus szektavezér is lehetne.

Sokáig nem maradtunk a helyen, én éjfélre már a szobámban voltam, a többiek kocsikáztak még egy kicsit a városban. Színes egy este volt ez is. Otthon több ehhez hasonló programra kellene eljárni.