Szombaton némi unatkozás után kitaláltam, hogy el kellene menni Sabra körzetébe, mert a néhány haver érdekes dolgokat mesélt a helyről. Véres történelem. A hely már korábban is palesztin menekülteknek adott otthont, ez így volt a polgárháború alatt is. A sztori valahogy úgy volt, hogy megválasztottak egy keresztény elnököt az ország élére, azonban a megválasztás után néhány nappal merénylet áldozata lett. A merénylők valószínűleg a rövid ideig hatalmon levő elnököt nem kedvelő palesztinok voltak, ezért a keresztények az izraeli hadsereg segítségével körbezárta Sabrat, majd lemészároltak minden egyes embert, férfit, nőt, gyermeket. A tetemek hegyekben álltak, később tömegsírba kerültek. Azt hallottam, hogy a 2006-os bombázások alatt az izraeliek a palesztin körzetét bombázták Bejrútnak, így azt gondolom, valószínűleg megint az ott élők húzták a rövidebbet.
Mahrasz, (fogalmam sincs, hogy kell írni) az iráni srác mesélt a helyről, többek között. „Egy a kevés hely közül, ahol jó iráninak lenni!” Ugyanis Irán támogatja a Hezbollahot, amivel hasonló Izrael ellenes nézetet vallanak a palesztinok is, így némi arab tudással könnyen tudott barátokat szerezni Mahrasz. A hely egyébként úgy néz ki, mint egy nagy piac: mindkét oldalon árusok kipakolt portékákkal, olcsó árakkal, tömeggel, autókkal, robogókkal, szeméttel, helyenként bűzzel… A legszegényebb negyed. Helyenként nagyon szűk sikátorok, máshol keresztutcák, szétlőtt, szétbombázott házak. Nem tanácsos a helyiekkel külföldinek kapcsolatba lépni, de úgysem beszél senki sem angolul. Tettünk Dimzzel egy nagy sétát, nézegettük a ruhákat, vízipipákat, édességeket, csirkéket, hanglemezeket, fodrászatot, zöldségest, halárust… minden megtalálható ott. Vásároltunk némi zöldséget és gyümölcsöt, majd nekiláttunk megkeresni azt az étkezdét, amit a többiek ajánlottak nekünk. Némi kérdezgetés után sikerült megtalálni a kedves hölgyet, ahol a kicsi helyen, két műanyag asztal és néhány szék mellett néhány tűzhelyen vártak a kész ételek, melyekből kedvünkre válogathattunk, emelgethettük a fedőket, hogy megnézzük, mit rejtenek a lábosok. Végül egy adag salátát, egy darab főtt csirkét, egy tál babot, egy tál rizst és egy tál hasábburgonyát választottunk sült karfiollal és padlizsánnal. A csirke nem nézett ki túl bizalom gerjesztően, viszont meglepően finom volt! Végül ezért az egészért LL8500-t kellett otthagynunk, ami igazán jutányos árnak számít.
Mahrasz megkért minket, hogy vigyünk neki egy egész grillcsirkét, mert csak LL6000, ő pedig azon a szombaton épp koplalt napkeltétől napnyugtáig önszántából (sem étel, sem víz!), ezért nem akart velünk jönni, csorgatni a nyálát. Így nekiláttunk fellelni a grillcsirkést. Szerencsére könnyen megtaláltuk a hapsit, aki mellesleg élő csirkét is árult. Dimz kért is hamar kettőt a grillezettből (egyet nekünk is), erre a férfi elindult hátra, kivett a ketrecből két csirkét, rápakolta őket a mérlegre, majd a méreckedés után hátravitte, ahol kitalálható, hogy mi történt velük. Dimz teljesen meg volt rémülve, hogy így újabb két csirke halálát okozta. Ugyanis ő nem vette észre, hogy más vásárlónak készül az életétől frissen megszabadult állat. Szóval megkaptuk a két grillcsirkét, és otthagytuk a helyet. Még ma is azt esszük, nagyon ízletes! Különleges élményt nyújt az egész csirkének puszta kézzel való elfogyasztása, régen elfelejtett ösztönök hatnak újra.
Míg ez a legszegényebb környék, addig kevés olyan város van ezen kívül, ahol ennyi csodaautót látni az utcákon. Persze a többség külföldieké, kuvaiti, dubaii, meg egyéb nagyon gazdag arab népek járművei. Az eddigi kedvencem Gemmayze utcáján volt, ahol egy fehér, kabrio Hummer mögött egy vörös Ferrari parkolt… De ma itt a Bliss streeten egy Lamborghini pihent, errefelé ez mindennapos. Óriás pickupok, jeepek, új sportmercik, Dodge rendőrautók az USA-nak köszönhetően, és egyéb luxusautók minden sarkon – az ősrégi Mercedes Benzek mellett. Mindenki, a libanoniak is sokat akarnak mutatni, még ha megtankolni már nincs is pénzük…
*UPDATE 2011. április 5.
Volt szerencsém megnézni a Libanoni keringőt. A film lényege a bejegyzés címében említett palesztín menekült tábor polgárháború alatti történetéről szól. Rengeteg díjat nyert, a lenyűgöző látványa magával ragadó, a történet pedig bárcsak ne lenne igaz. Maradandó élményt nyújt, ez egészen biztos.
Ebben a bejegyzésben a hely történelmét főként pletykákból vadásztam össze, ennél pedig árnyaltabb volt a valóság. Akit érdekelnek az előzmények, annak ajánlaom ezt az oldalt.
Utolsó kommentek