A vasárnap is kirándulással telt. Bejrúttól északra a világ új csodái közt számon tartott óriási és gyönyörű cseppkőbarlangot, Jeitta Grottot tűztük ki első úti célul. Nem indultunk túl korán, csak olyan tíz felé, és szép lassan kibuszoztunk Hegevel, Rahmaval és Dimzzel az autópályára, ahol egyszer csak megállt a busz és mondták, hogy akkor mi itt szálljunk ki, ha jót akarunk – ugyanis ez a legközelebbi pont a barlanghoz. Így fogtunk egy taxit, ami felvitt minket a hegyre. Ott kezdődött a sorban állás úgy 40 perccel: Dimz és Rahma jegyért állt sorba, mi meg a libegőnél. Ez a kábeles út nem volt túl hosszú, hamar mehettünk a következő sorba, bár az talán csak 10 perc volt. A kamerákat és kamerás mobilokat le kellett adni az ingyenes tárolóba, mert nem engedélyezett a fényképezés benn. 

Származási hely: 0726 Jeitta Grotto, St. Maria statue

A barlang két szintjét lehet látogatni, a felsővel lehet kezdeni, ami gyönyörű látványt nyújt, nagy belmagasság, és helyenként ötven méteres mélység várt ránk az alján gyönyörű kék vízzel. Az egyetlen zavaró talán a tömeg volt, meg hiányoltam azt a tájékoztatást, amit Aggteleken megadnak, hogy hogyan alakult ki, milyen gyorsan nő, miért nem szabad megtapizni, stb. A kiépített beton járdán végigmentünk, majd vissza, és nem sokkal később újra sorban álltunk 20-30 percet az alsó szinten, ahol a vízen csónakokkal vittek bennünket egy körre. Szép, szép, de ennyi sorban állást öt perc hajókázásért!? De ezen is túltettük magunkat. Kerestünk egy taxist, aki visszavitt minket az autópályához, aminek a másik felén némi séta után megtaláltuk az érdekesebb libegőt, ami egy másik hegyre viszi fel az embereket. Az állomáson megvártuk az iraki haverunkat, majd beálltunk a sorba jegyet venni. Ez legalább újabb 40-50 percig tartott, bár nem volt annyira hosszú a sor, de valamiért iszonyatosan lassan adták ki a jegyeket. De megszereztük őket, így beállhattunk az igazán hosszan kígyózó sorba, ami az előzőhöz képest gyorsabban haladt. Aztán két kocsit elfoglalva fellibegtettük magunkat a hegyre, készítettünk pár képet, majd egy piros kis fogaskerekűköz hasonló járművel felvontattak minket az igazi csúcsra. Ja, el is felejtettem, hogy itt is sorba kellett állni. A hegytetőről gyönyörű kilátás volt a tengerre, a hegyekre, és volt egy Mária szobor is, ami azért volt ott, hogy megvédje a libanoniakat, szóval mi aztán nem imádkoztunk. Kellemes érzés volt figyelni a tájat, lenyűgöző volt, fejünk fölött szürke felhők terültek el, a klíma kellemes volt, és nem igazán akartunk visszatérni a városi forróságba, nyüzsgésbe. Ettől függetlenül egy idő után mégis arra felé vettük az irányt, ekkor már este hét óra körül járt az idő. Gyorsan kerestünk egy szabad strandot, meg is találtuk a kb. 15 m széles homokos, elhagyott partszakaszt, majd ahelyett, hogy ott maradtunk volna, elmentünk valami kaja után nézni, mert mindenki éhezett már. A legtöbben chawarmat rendeltek, ami némileg hasonlít a gyroszhoz, majd siettünk vissza a partra, ahol a naplemente megcsodálása után bevettük magunkat a vízbe. A többiek találkoztak néhány medúzával, ami meg is csípte őket, így túl sokáig nem voltunk a vízben, vagy legalábbis csak a sekélyebb részen.  Élveztük, ahogy a partra futó hullámok nekicsapódnak a hátunknak, vagy ellöknek minket, nagyon jó szórakozás volt. Aztán busz, Bliss streeten néhányaknak gyümölcskoktél, másoknak fagyi jutott a pénzért cserébe, aztán húztunk haza alukálni. Megint egy jó nap volt. 

Származási hely: 0726 Jeitta Grotto, St. Maria statue