Eltelt az utolsó este, elfogyott az utolsó vacsora és fogy az utolsó gin-tonic is. Legalábbis a hazaiból. 24 óra múlva más világban leszek, más földrészen, más emberek közt.

A napokban megint lezuhant egy Airbus. Nem az a típus, amivel én teszem meg a négy utamat, nem is látok rá nagy esélyt, hogy gond történjen. Aki ismer, tudja, hogy szeretek a statisztikával jönni mindenféle esetben, így ebben az esetben is ez jár a fejemben, és emiatt nem izgulok. A gép 11:30-kor indul Ferihegyről, orosz idő szerint 16 óra körül érkezek Sheremetyevora, pedig az út csak két és fél óra. Kissé szokatlan, hogy az időzónákkal is számolni kell. Aztán öt óra várakozás után szállok fel a bejrúti járatra, amivel 2-án 0:35-kor érkezek meg. Elvileg a vízum kiváltása után taxis vár engem. Kíváncsi vagyok, hogy kis táblával, rajta a nevemmel vár-e, mint ahogy a filmeken láttam.

Köszönöm a sok jókívánságot mindenkinek, valamint a laptopot TéKatának, a bőröndöket Yoshinak, és én is szép nyarat kívánok mindenkinek! És visszatérek mindenképp, mert ezeket vissza kell hoznom!